A pásztorélet

Több osztálytársunk szülei állatokkal foglalkoznak, néhányan közülük pásztorok. Szilicén a juhtartás, a pásztorkodás fontos megélhetési forrás volt mindig. A pásztorok nagy tiszteletnek örvendtek, hiszen rájuk volt bízva az ember legértékesebb vagyona: az állatok, melyek az élelmet biztosították. Az egyik legidősebb a falunkban Bastyúr Pityu bácsi, aki nagyon megbízható pásztora volt a nyájnak. Elmondása szerint a legjobb segítője a kutyája volt. S ha délben leült ebédelni, az első falatot a kutyájának adta, hiszen ugyanúgy dolgozott, mint ő. Bastyúr Pityu bácsi nagyon sok pásztordalt is ismer. Nekünk nem énekelte el személyesen, de meghallgathattuk őt felvételről. Annak ellenére, hogy a Fonóban énekelt, itthon nagyon szégynelős. Elmondása szerint az itteni embereket nem érdekli a népdal, a népmese. Azt hiszem, hogy mi kivételek vagyunk. A pásztordalok nagyon szépek, a pásztorélet pedig szép bár, de veszélyes is lehet. Mi a rajzainkkal megpróbáltuk megfesteni, mi lehet a dolga egy pásztornak.